Kamara története
Miskolci Ügyvédi Kamara Története
(a B.-A.-Z. Megyei Ügyvédi Kamara által kiadott Emlékkönyv az Ügyvédi Kamarák fennállásának 125. évfordulójára c. készített kiadvány felhasználásával)
Ügyvédség
Del’ Adami Rezső 1882-ben megfogalmazott gondolatai: „Az ügyvéd a törvény lovagja, a jog harcosa a jogtalanság ellen. Ő világosítja fel a tudatlant, gondolkozik a gyönge elméjű helyett; ő hiúsítja meg a csalárdság győzelmét törvénytudománya szakavatottsága által. Ő kölcsönöz szót az elnyomott panaszának, oltalmazza a gyengét bármilyen hatalom, vagy csel sértő támadása ellen. Mi több és a mai bonyolult jogi és állami szervezetben fontosabb: védi a polgárt a joglátszat, a jogmegtagadás, a hivatalnoki és bírói vétség, mulasztás, közöny, tévedés s az állami jogtalanság ezer formája ellen.”
„Az ügyvédi hivatás múltjának tanulmányozása egyértelművé teszi, hogy a szakmai felkészültség mellett elengedhetetlen a szervezett jogvédelmet ellátó személy függetlensége is. Ennek egyik legfontosabb szervezeti biztosítéka a hatékony érdekképviseletet ellátó kamara és a hivatást gyakorlók hatalommal szemben is megnyilvánuló autoritása.”
Miskolczi Ügyvéd Egylet
Az egységes ügyvédségnek egy négyszintű igazságszolgáltatási hierarchiába kellett beilleszkednie és előfordult olyan helyzet is, amikor az ügyészi megbízott szerepét is ügyvéd látta el. Az 1869:IV. tc. előmozdította az igazságszolgáltatás és a közigazgatás egymástól való szétválasztását, ami által a jogászságon belüli szakosodás és a bírói és ügyvédi foglalkozáscsoport elkülönülése tovább erősödött. Az ügyvédi hivatást választók számának növekedésével egy szervezeti forma kialakításának az igényét is felvetette.
Az első ügyvédegylet Pesten alakult meg 1865 őszén. A 60-as évek végén a belügyminisztérium jóváhagyásával jöttek létre a szervezetileg is függetlenül működő vidéki ügyvédegyletek. A Miskolczi Ügyvéd Egylet 1869. július 25.-én alakult meg, melynek elnöke Horváth Lajos, alelnöke Sassy István, titkára Fekete Ödön lett. A miskolci jogászegylet munkásságának a nyomai az országos jogi szakfolyóiratok hasábjain is fellelhetőek voltak és az országos jogalkotás véleményezése terén is aktívan kivette a részét az egylet. Az Ügyvédi Kamara megalakulása miatt került sor a Miskolci Ügyvéd Egylet megszűnésére.
Miskolci Ügyvédi Kamara
1870-től egy magyar ügyvédi törvény, az ügyvédi rendtartás előkészítő munkálatai vette kezdetét. A jogi szabályozás célja volt az ügyvédi működés feltételeinek, a jogoknak és kötelezettségeknek, a fegyelmi felelősségnek és az ügyvédi kar szervezeti felépítésének törvényben való rögzítése. Az 1874:XXXIV. tc. alapvető fordulatot eredményezett hazánkban az ügyvédi kar vonatkozásában. Bevezette a kötelező kamarai rendszert, a jogi képviselet ellátásához előírta a jogi doktorátust és az ügyvédi vizsgára bocsátás előfeltételeként hároméves joggyakorlati időt írt elő.
A kamarákat területenként kellett megszervezni az ügyvédek hatékonyabb érdekképviselete érdekében. Az 1874. december 28. napján kiadott 36.725/1874. IM számú körrendelet előírása szerint. Az ügyvédi kamarák illetékességi területeit a bíróságok földrajzi elhelyezkedésére, illetve illetékességi területeihez igazodva határozta meg.
A rendelet országos szinten 28 ügyvédi kamara megalakítását írta elő, melynek megfelelően Miskolc városában is létrehozták a kamarát. Az országban 4371 bejegyzett ügyvéd működött, a miskolci kamara tagjainak létszáma pedig 159 fő volt, közülük 53 fő végezte a tevékenységet Miskolc városában 1876-ban, a Szántó- féle jogásznaptár adatai szerint. A rendelet szerint a kamara illetékessége a miskolci ügyvédeken túl a Gömör megyei ügyvédekre is, amely ellen a Gömör megyeiek petíciót nyújtottak be, amely a minisztériumban nem talált támogatásra.
1875. február 4.-ére úgy hívták össze a kamara alakuló közgyűlését, hogy azon mind a helyi, mind a gömöri ügyvédek részt vegyenek. A kamarai alakuló közgyűlést Máry Pál miskolci ügyvéd vezette, mint korelnök. A megalakult miskolci ügyvádi kamara első elnöke Répánszky Lajos volt, aki ekkor már hosszú miskolci ügyvédi gyakorlatra tekinthetett vissza. A rendelet szellemében a közös kamara alelnöke a gömöri illetőségű Csidler Károly rimaszombati ügyvéd lett. Az első választmány tagjai a következő személyek voltak: Fazekas József, Sassy István, Kovács Lajos, Tatár Béla Borsodból, Lőrinczy Endre, H. Rott Kálmán, Marton Kálmán és Jankó Gyula pedig Gömörből. Póttagnak választották a kamarai pénztárnokot Ferenczi Barnát és Szeremley Lajos ügyészt.
A miskolci ügyvédi kamara tevékenysége 1875-től 1948-ig volt folyamatos.
A XX. század első éveiben a kamarát Kovács Lajos elnök vezette, helyettese Bizony Ákos volt, a titkár Lengyel Lajos, ügyész Frankfurter Sándor. A választmány tagjai: Bársony János, Fodor Pál, Glósz Károly, Kozma Elek, Mikuleczky István, Neumann Bertalan és Petró József.
1924. október 26.-án ünnepelte a kamara fennállásának 50. évfordulóját, amikorra elkészült a miskolci kamara valamennyi elhunyt elnökének arcképe, ami a második világháború alatt nyomtalanul eltűnt.
A miskolci jogakadémia a jogi oktatás és a gyakorló jogászság között szoros kapcsolatos eredményezett. A kapcsolat kétoldalú volt, mert az oktatási intézmény széles merítési bázist, versengő jurátusokat nyújt utánpótlásként a város és a megye jogalkalmazásának, a gyakorlat tapasztalatai pedig az oktatók illetve vizsgacenzorok révén jutnak be az intézmény falai közé. Miskolcon a jogakadémiai államvizsgáztatók között találjuk többek között Bartus Dezső, Domán Aladár, Glósz Károly kamarai elnök, Röck Aladár és Sugár Gyula ügyvédeket.
Az 1913:LIII tc. szabályozta, hogy a bírói és ügyvédi szakvizsga egységes legyen, ami által a két pálya közötti kölcsönös átjárás lehetővé vált.
Az 1920-as évek végén a lakosság és az ügyvédség közötti gyümölcsöző kapcsolat megromlott. A kialakult ügyvédellenes hangulat okát a kamara a köztisztviselők alacsony fizetése és az ügyvédek által megszerzett jövedelem viszonylag magas összege közötti ellentmondásban látta. Az ügyvédek közterheiknek emelkedésével, a keresménnyel arányban nem álló adófizetés miatt az ügyvédi rendtartással össze nem egyeztethető „ügyfélszerző” tevékenységre kényszerültek, amely nem emelete az ügyvédi kar általános etikai nívóját.
1931. szeptember 5-8. között Lillafüreden és Miskolcon ülésezett az V. Ügyvédi Vándorgyűlés, ahol négy kérdéscsoportot érintettek a tárgyalások: 1.) ügyvédi problémák (ügyvédi hivatás védelme, korszerű gyakorlásának kérdései, az ügyvédség térvesztése és ennek orvoslása, az ügyvédség gazdasági szervezkedésének szükségessége); 2.) jogalkotási problémák (a dereguláció szükségessége); 3.) a hitelező hiteljogi, magánjogi és büntetőjogi védelmének kérdései; 4.) a gazdasági helyzettel kapcsolatos jogi kívánalmak.
1936-ban az ügyvédek életét jelentősen befolyásoló határozatot hozott a miskolci királyi törvényszék teljes ülése. 1936. június 30.-án megszületett a miskolci királyi törvényszék és a kerületébe tartozó királyi járásbíróságok előtt érvényes ügyvédi peres díjszabás, amelyet a kamara elfogadott, és amely tételesen meghatározta, hogy adott ügyértékű ügyben végzett meghatározott cselekményért illetve kiadmányért menni ügyvédi munkadíjat állapíthat meg a bíróság. A díjszabás természetesen nem aratott sikert az ügyvédek között, az alacsony díjtételek miatt.
A II. ügyvédi rendtartás 1937-ben került kihirdetésre, amely megtartotta a bevált kamarai rendszert és az ügyvédi szervezet szintén bevált képviseleti és fórumrendszerét és lehetőséget teremtett az ügyvédi kamarai helyi bizottságok megszervezésére és felállított az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságát.
A második világháború utáni újrakezdéskor a jogalkotók a kamarai szervezet területi beosztását megváltoztatták és azokat centralizálták. A miskolci ügyvédi kamara 73 évi eredményes működés után a 37.000/1948. IM számú rendelet értelmében megszűnt önállóan létezni, mert az előírás szerint az ügyvédi kamarák területének az ítélőtáblák területével kell egybeesnie. A rendelet a miskolci kamara teljes területét és valamennyi tagját 1948. április 4.-i hatállyal megszüntette és a debreceni ítélőtábla székhelyén működő debreceni ügyvédi kamarához csatolta. A debreceni kamarának helyi bizottsága Miskolcon működött, melynek vezetője Földes Sándor miskolci ügyvéd volt.
A háború utáni ügyvédség azonban már nem ugyanaz volt, mint az azt megelőző. A zsidóság üldöztetése már 1938 óta módszeresen folyt. 1942-45 között a második világháború a miskolci ügyvédi kamara tagjai közül 103 áldozatot szedett. Az 1410/1945 ME számú rendelet alapján történt igazolások során a nyilas illetve más fasiszta párt vagy mozgalom támogatóira szabtak ki feddéstől a törlésig és ügyvédi tevékenységtől eltiltásig terjedhető büntetéseket. A lényegesen megfogyatkozott létszámú miskolci illetve borsodi ügyvédség pedig elvesztett önállóságát sajnálta, és nem igazán értett szót a debreceni irányítással.
A kamarai önállóságot néhány év után az újfajta államigazgatási rendszer bevezetése és az ezt szolgáló 770/1952 IM számú rendelet állította vissza1952. július 1. napjától. A debreceni ügyvédi kamara 1952. augusztus 4.-én 726/1952. szám alatt kelt „Kísérő-jegyzék” tanúsága szerint 100 miskolci illetve Borsod megyei ügyvédet, három helyettes ügyvédet és 13 ügyvédjelöltet törölt névjegyzékéből. Ők voltak a miskolci kamara alapító tagja. AZ újjáalakított kamara elnöke Földes Sándor, a titkára Répássy Károly vált. Az ügyvédi kamara fejlődése ezt követően egy más, az eddigi polgári fejlődéstől eltérő irányban folytatódott. Az ügyvédi tevékenység alapegységei a munkaközösségek lettek, amelyeket alapvetően szovjet mintára hoztak létre.
A miskolci ügyvédi kamara területén 1952. augusztus 20.-án alakult meg az 1. számú ügyvédi munkaközösség Földes Sándor kamarai elnök vezetésével. 1953-ban alakult a 2. számú, 1954-ben a 3. és 4. számú ügyvédi munkaközösség Miskolcon. Az igazságügyi kormányzat által kiadott elveknek megfelelően 1952 és 1955 között a megyében 13 ügyvédi munkaközösség jött létre, melyekben 97 ügyvéd dolgozott. 1955-ben már csak 20 ügyvéd működött magánirodában.
